Zsákutcában “Szinte egyvégtében olvastam végig. Mintha az én sorsomról, az én családomról is szólna.” A karcsú könyv, fedelén a nyugodt, szép klasszikus betűkkel inkább harmóniát sugall, mint azt a szörnyűséges tartalmat, amit a 20. század negyvenes évei első felének magyar történelme teremtett. Tovább »
Népszava »























