Tóth Krisztina versei
Menjetek békével! A tájművész, aki a sivatagbantöbb száz vasoszlopot levervemegalkotta a Nagy Villámmezőt,sose mehetett közel, amikor a mű életre kelt. Álmában járta csaka fényerdőt, így társalgott az éggel.A felhők megtorpantak és lenéztek,döbbent villámmal verve gyökeret. Nem nő ott semmi most, homok szálla rozsdás oszlopok között, dea kvarcszemek mind más formájúak,mint bárhol itt a bolygón.
A Tudózsidó unortodox hírolvasója