Ica
A költő közben rábeszélte Juszufot, hogy bérelje ki eladhatatlan pincehelyiségünket. Kezem nyomán fölszikráztak a neonok, főztem nekik a kávét, már Ézsauról beszélgettek, és Jákobról. A költő hevesen magyarázta a kis márványasztalka mellett, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Mielőtt elment, Juszuf kezet fogott velem is. Kőkemény a keze. Egy volt irgun-tag kézszorítása jutott eszembe, Joszié.
A Tudózsidó unortodox hírolvasója