A „keresztény Magyarország” felelőssége a népirtás politikájában
Az áldozatok emléke előtt fejet hajtva ebben az áttekintésben azzal foglalkozunk, hogy a korabeli, nevében „keresztény Magyarországon” a Nemzetgyűlésben, majd az Országgyűlés Felsőházában helyet foglaló egyes egyházi vezetők a numerus clausus törvény (1920), valamint az első három zsidótörvény (1938, 1939, 1941) elfogadása és a vidéki zsidók elhurcolása (1944) idején milyen jogi érveket használtak zsidó honfitársaik (vagy éppen a velük szembeni „védekezés”) érdekében, és ezek mennyiben voltak hatékonyak.
A Tudózsidó unortodox hírolvasója