Rejtő Jenő: A semmi lantosa

Rejtő Jenő: A semmi lantosa

Utfélen ült, kopott kereszt mellett szemében sárgás… gyáva… irigység… Kezében egy fa… mit penget… penget… Talán… lant lehetett réges rég. Ott ült kopottan nappal, éjszaka Az ajka törten, elhalón remeg Azt mondják Ő a senki lantosa Csak suttog bambán vad énekeket.

Forrás »

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás