Rejtő Jenő: A semmi lantosa
Utfélen ült, kopott kereszt mellett szemében sárgás… gyáva… irigység… Kezében egy fa… mit penget… penget… Talán… lant lehetett réges rég. Ott ült kopottan nappal, éjszaka Az ajka törten, elhalón remeg Azt mondják Ő a senki lantosa Csak suttog bambán vad énekeket.