Nyűgként tekintettek a táborokból hazatérő zsidókra
„Ez az én kabátom” – mondja egy kilencéves kislány 1945-ben, amikor a házmester gyerekén meglátja azt a kabátot, amit az apja varrt neki, mielőtt deportálták volna. Mi történt a visszatérőkkel, akiket nem vártak haza? Mit jelent emlékezni, ha nincs, aki emlékezzen? Többek között erről beszélget Myers Tzívia két olyan vendéggel, akik ma is élő módon foglalkoznak a holokauszt örökségével.
A Tudózsidó unortodox hírolvasója