A fehér felhőkaz égen, mint egy szobor,ami ember, de nincsenekvégtagjai. Az ölelés így idegen,mint a felhők szára, ahogy belelógegy naplementébe.De gondoltam, elindulok. Egyszer.Újra megkeresni. Megkeresni téged.De eszembe jut azután, igen,az a délután: egy műpázsit,egy cigarettaszálelejtése. Tovább »
A Tudózsidó unortodox hírolvasója