Búcsú egy igaz embertől – Helembay István emlékére
Időnként be-benézett hozzám a Gömöri Hírlap szerkesztőségébe. Többnyire olyankor jött, amikor megjött Izraelből vagy épp oda tartott. Hosszú, őszes szakáll, kopott sötét posztókabát, kötéllel átkötve, vászonhátitáska – le se tagadhatta, hogy ő az örök zsidó Arany János verséből. Sosem jött üres kézzel, hol egy régi könyvet, hol egy üveg házi pálinkát hozott, de megajándékozott a saját verseskötetével és egy festményével is.