Sátrak a városban Elvétve itt-ott meghúzódik Nagy, emeletes házba zárva, Az udvaron, sötét zugolyba, Mint hogyha számkivetve volna Egy sátor, egy szegényes, árva. Gúnnyal tekint nem egy reája. Áll szégyenlősen, tengve-lengve. Poros papírlánc, mely befonja, Az oldalán hervadt falomja, Mint hogyha csak ráhányva lenne. Tovább »
A Tudózsidó unortodox hírolvasója