Emlékek a maszkból

Két hónapon át rá volt nőve az arcomra, most meg lépten-nyomon elfelejtem, ha indulok valahová, ahová még kell. Álmomban egy fickó fölém hajol – jóval a megengedett két méteren belülre –, és az arcomra mutogat, meg a sajátjára. Az ő képén persze ott virít. Az első hetekben úgy léptünk ki az utcára, mintha lopni indulnánk. Tovább »