Feketén-fehéren, de inkább feketén

Emlékszem, középiskolás korom végén, az egyetemista évek elején, még a kiadósabb hétköznapi sörözéseket követő reggeleken is úgy pattantam ki az ágyból az ébresztőre, mint akit páros lábbal billentettek volna ki onnan. Kissé kiszáradt szájjal, kissé sajgó fejjel, de teljes szellemi kapacitással néztem szembe az aznapi kihívásokkal. Tovább »

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás