Ti, Férfiak! És Ti, Asszonyok! Keresitek egymást. S a csillapíthatatlan vágy az idők végezetéig él bennetek! Benáreszben, a hindu „fővárosban”, mely a felfogások szerint csordultig telt meg isteni fénnyel, a szűk sikátorokban, amelyekben a történelem Tovább »
Polgár Ernő 
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXXVII. Rézbőrűek és sápadtarcúak
Az amerikai irodalom Cooper személyében adta az első klasszikust a világirodalomnak. Változatosan szép tájakra érkeztünk: a nagy tavak vidékére. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXXVII. Dickens és Shaw
Az emberiség igaz érzésekkel teli szeretetét a XIX. Században egyetlen író sem tudta olyan jól kifejezni, mint Dickens (1812-1870). Az angolok már nem is regényírónak, hanem nemzeti intézménynek tartják őt. Kortársainak az ő, folytatásokban megjelent regényei jelentették a fő szórakozást, élmény-, mese- és érzelemszükségletük heti kielégülését. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXXVI. A világ el nem ismert törvényhozói
Egy reggelen fölébredtem, s úgy találtam, hogy híres vagyok – írta Byron (1788-1824), az angol romantika kiváló költője. Főnemesi családból származott, élete első éveit szerény körülmények között töltötte, az ősi birtok tízéves korában szállt rá. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXXV. Gulliver utazásai
A nagy felfedezésének ideje után a meghódított és gyarmatosítására kiszemelt területekre a katonákon és tengerészeken kívül egyre több kereskedő, vállalkozó és gazdag utazó érkezett. Tapasztalataikról könyvekben szám9ltak be, leírva az ország fekvését, földrajzát, lakóinak mibenlétét és szokásait. A XVII-XVIII. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXXIV. Elveszett paradicsom
Milton (1608-1674) hatalmas életművéből ez az eposza maradt meg az utókor olvasóközönségének tudatában. Milton hitt a Biblia, az írás szavainak, s így bibliai ősszülők, Ádám és Éva bűnbeesését valódi történeti alapnak fogadta el. A történet a bukott angyalok tanácskozásával kezdődik. Tovább »
(…FÉRFINAK ÉS NŐNEK TEREMTETTE ŐKET…) XXXIII. Benáresz. Napjainkban. A herceg a nirvánába érkezik.
Sesa hétfejű sárkány mint a világóceánon a teremtés kezdetén a szent Gangeszen feküdt a vízen, s összetekeredve trónul szolgált az istenhármasnak és feleségeiknek. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXXIII. Színház az egész világ
Ahogy tetszik – mondja Shakespeare (1564-1616) vígjátékára, melyben, ha úgy tetszik, akkor Orlando – ahogy festményen látjuk -, a bátyja által elűzött zsenge ifjú könnyedén földhöz teremti a herceg udvar bivalyerős birkózóját, s ha úgy tetszik, a fiúruhába öltözött szerelmes Rosalinda az ujja körül forgatja az őt fel nem ismerő Orlandót. Tovább »
(…FÉRFINAK ÉS NŐNEK TEREMTETTE ŐKET…) XXXII. HARMINCKETTEDIK HELYSZÍN Serengeti. 1910.
– Fűóceán a világ, s mind a miénk! Legelésző nyájak, gulyák népesítik be az országnyi kiterjedésű füves síkságot. Nagytestű állatokkal a tengerszint felett ezerötszáz méterrel: ez a Serengeti! Afrika legnagyobb vadonja. Ahol még számtalan elefánt él. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXXII. Az angol költészet atyja
Anglia partjaihoz érkeztünk. A ködös Albion nagyjai, mint a cantenbury-i székesegyház kőtornyai törnek a magasba, s már messziről ámulatba ejtenek bennünket, az ember teremtette kultúra fénylő pontjai között eligazodni próbáló utazókat, akik már egy kisebb könyvtárnyi ismeretet tekintettünk át. Tovább »
(…FÉRFINAK ÉS NŐNEK TEREMTETTE ŐKET…) XXXI. Irian Jaya. 1898. A herceg a yali törzsbéliekhez …
– Indonéziában, Új-Guinea szigetének nyugati felén terül el Irian Jaya, ahová hinduként érkeztem a magasságos Káma szolgálatában… – mondta a herceg. – A felföldön áthatolhatatlan trópusi erdők, jég borította, Mont Blancnál is magasabb hegycsúcsok, termékeny hegyoldalak találhatók, ahol még mindig emlősök új fajait lehet felfedezni. Tovább »
Isten Veletek!
Bejelentem, hogy ha elveszik a rokkantnyugdíjamat: a Parlament előtt, nagy nyilvánosság előtt öntöm le magam benzinnel és elégetem magam. Sok felmenőm égett el a vészkorszak idején Auschwitz-ban, ők is azért, mert bűnbakok voltak, mint mi itt most: rokkantnyugdíjasok. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXXI. Könyvei mégsem égtek el
Lakását feldúlták, műveit a hírhedt könyvégetéseken máglyára vetették: a könyvek mégsem égtek el. Még életében megérte, hogy a német irodalom klasszikusává vált. Thomas Mann (1875-1955), a XX. század legnagyobb német prózaírója Lübeckben született, patrícius kereskedőcsaládban, anyja brazíliai, portugál származású. Tovább »
(…FÉRFINAK ÉS NŐNEK TEREMTETTE ŐKET…) XXX. Neuschwanstein. XIX. század.
– II. Lajos bajor király Tündérmesevárában a legszebb komorna voltál… Hangod csengése halk volt s finom, érkezésemkor azonnal szívembe zártalak, s a kulcsot messzire hajítottam. Bemutatkozásomkor csillogó ruhádban ragyogtál, mint a nap…Később testedet ölelve úgy éreztem: nincs párja szépségednek. Műves szelence vagy, csordultig töltve izgalommal. Tovább »
Bambi
Hofi is megmondta: “azok a mocskos cucilisták, azok bezzeg!… – poénkodott az egyébként jó humorú orvos barátom, asztaltársaságunk állandó tagja. – Bambit kérek! – szólalt meg a pszichológus. – A fiatal pincér nézne is, mint a moziban! – felelte a grafikus. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN 2. XXX. Szabadságomat akarom!
Emberi kultúránk és műveltségünk megismerésére, világ körüli utazásaink közben, amikor Kharon átvisz bennünket a Styx folyón, hogy meglátogathassuk a halhatatlanokat, Heine (1779-1856) alakja jelenik meg a Parnasszus ormain. Tovább »
(…FÉRFINAK ÉS NŐNEK TEREMTETTE ŐKET…) XXIX. Sundarbans. 1850.
– Az emberevő tigrisek hátulról támadtak. A mi vidékünkön a falánk dögök csak úgy hemzsegtek. Házi oltárunkon, Ganesa, az Akadályok elhárítója szobra előtt, a házi oltárunkon füstölőt égettünk naponta, hogy őt kiengeszteljük. A Bengál-öböl csupa iszap és mocsár volt. A dús mangrove erdőkben szárazföld és a tenger egybeolvadt. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN 2. XXIX. Vihar és törekvés
A XVIII. század végének kis német fejedelemségei egymást szárnyalták túl a pazarlásban és az önkényeskedésben. És amikor már a néptől kizsarolt pénz sem nyújtott elég fedezetet kiadásaikra, akkor a fiatal férfiakat eladták Angliának: harcoljanak a függetlenségükért vívott háborúban az amerikaiak ellen. Tovább »
(…FÉRFINAK ÉS NŐNEK TEREMTETTE ŐKET…) XXVIII. Amazonas-medence. 1801.
– A nap siet mindig, a hold eltűnik, s már vége is az éjszakának. A reggel pedig elűzi páromat… Mérgezett dárdáját, bambuszíját mindig magával viszi, és megy vadászni. Majomra, madárra, tapírra, tatura. Nem lehet tudni előre, hogy mit juttat neki a jószerencse? Ha semmit: hernyó, méhlárva, dió, méz, gyümölcs akkor is akad bőven. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN 2. XXVIII. A lényeg az, hogy merni kell
A lényeg az, hogy menni kell, s ha buksz, ha elhagy a siker, sokat még az se számít – írta Goethe (1749-1832), az egyetemes lángelmék egyike, a világirodalom kiemelkedő zsenije. Mint Homérosz és Dante, képes volt elsajátítani és feldolgozni – életében és alkotásaiban – kortársai nézeteit és erőfeszítéseit. Tovább »
(…FÉRFINAK ÉS NŐNEK TEREMTETTE ŐKET…) XXVII. A Góbi-sivatagban. 1749.
– A Góbi-sivatagban a kőtörmelékkel teli, kopár pusztán vágtattam. Lovam is mintha megbolondult volna!… Kedvesem utánam lovagolt…Ő csókolt meg először, teste körül sós füvek magasodtak. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXVII. Bölcs Náthán
Mit mondjunk a költőkről, akik oly szívesen szárnyalnak föl, messze az olvasók többségének értelmi képességei fölé? Mi egyebet, mint amit a fülemüle mondott egyszer a pacsirtának: „Csak azért repülsz olyan magasra, barátom, hogy meg ne halljanak?” Lessing tette fel a kérdést, és válaszolt is arra. Tovább »
(…FÉRFINAK ÉS NŐNEK TEREMTETTE ŐKET…) XXVI. HUSZONHATODIK HELYSZÍN Svedaung Pagoda. Rangoon. 1768.
– Előző életemben már láttalak valahol, kedves – mondtad nekem Indiánktól távol újra. – Az első perctől fogva biztos voltam benne. Rangoonban sokáig éltünk. Borzalmas erejű földrengés után kellett újjáépíteni Burma pompás buddhista szentélyét, a Svedaung Pagodát… Emlékszel? – A zarándokok a herceg feleségének hangját hallották. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXVI. A művészetek rajongója
Romain Rolland (1866-1944) író, esztéta és publicista. A híres párizsi főiskolán, az École Normale-ban tanult irodalomtörténetet. Tanulmányait befejezve előbb ugyanott, majd az egyetemen tartott művészettörténeti előadásokat. Már az első világháború előtt jelentek meg irodalmi alkotásai, amelyek sikert értek el, és megkapta a Nobel-díjat. Tovább »
A Nő Lelke
“Mama miért sírsz? – kérdezi a kisfiú az édesanyját. – Mert én nő vagyok – válaszolta az asszony. – Ezt nem értem! – mondja a kisfiú. – És ezt soha nem is fogod megérteni … – válaszolta gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is: „Papa, miért sír a m…ama látszólag minden ok nélkül?” „Minden nő ok nélkül sír. Tovább »
(…FÉRFINAK ÉS NŐNEK TEREMTETTE ŐKET…) XXV. A Titicaca-tónál. Altaplino. 1723.
– Nekünk, Ayamara törzsbélieknek mindig ünnep volt elmenni a Titicaca-tóhoz, Bolíviában, ahol életünket Káma akaratából újjászületve folytattuk. S ahányszor elvittelek, utána mindig gyermeket szültél nekem! – Tizenkétszer voltunk ott! – Ó, az éjszakák, a szerelemmel teli éjszakák! A vágy bennem fellobbant, és égett szüntelenül. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN XXV. Csak egyetlenegy szó
Akármit akar mondani az ember, mindig csak egyetlenegy szó van kifejezésére, egyetlen ige megelevenítésére s egyetlen jelző meghatározására – állapította meg Guy de Maupassant (1850-1893), a francia novella halhatatlan mestere, a világirodalom leggazdagabb tehetségeinek méltó utóda. Tovább »
HONGKONG(ba mentem)
Irodalmi műhelyem ablakába kiteszem a táblát: „NYÁRI SZÜNET MIATT AUGUSZTUSBAN ZÁRVA!” – Mondja és ki lesz a boltban!? – Senki! – Ajvé! Maga akkor gazdag!? Vagy mesüge? * Visszatérek egy korábbi élményem helyszínére. Hongkong tengerpartra épült repülőterét lakóházak, felhőkarcolók, irodaházak, üzletházak, banképületek veszik körül. Tovább »
(…FÉRFINAK ÉS NŐNEK TEREMTETTE ŐKET…) XXIV. Potala Palota. 1694.
Mint az álmok és a mesék birodalmát látlak téged! – Közönyös nem maradhat az, aki megpillantja az erőteljes és pompás építményt. Ezer ablaka ezer szemhez hasonló – mondtad áhítattal és megálltál mögöttem. A jakvajlámpák tompa fényénél szinte izzott a tekinteted. A kiváló Lobszang Gyaco láma sírját restauráltam éppen. Tovább »
CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN 2. XXIV. A szellemes csevegő
Anatole France (1884-1924) szellemes csevegő hírében élt. A naturalizmus ellenzői közé tartozott. Epikuroszt, az életigenlő görög filozófust, Rabelais-t, a francia reneszánsz nagy humanista nevettetőjét és Voltaire-t, a francia felvilágosodás, az ész, az irónia kérlelhetetlen szellemét tekintette mestereinek. Tovább »





















